Őszkisasszony itt van újra

G. Joó Katalin: Őszkisasszony itt van újra

Őszkisasszony itt van újra,
ködfátyolát is elhozta.
Gyöngyharmatot hint a rétre,
ez lesz most a mezők éke.

Leveleket táncoltatja,
új ruháját mutogatja.
Bordó-piros szoknyácskája.
a haja, napraforgósárga.

Rozsdabarna keszkenője,
ezt teríti majd a földre.
Avarszőnyegen sétálgat,
pazar színekkel pingálgat.

Kedves altatót dúdolgat,
ezzel búcsúztatja a nyarat.
Csókot ad a virágoknak,
kíván nekik szép álmokat.

Bodros felhőt fest az égre,
ez az egyik nagy kedvence.
Felhőn csücsül, úgy nézeget,
majd levélpilléket kerget.

Ha elkapja, cirógatja,
aranysárgával bevonja.
Sok-sok apró levéllepke,
így lesz pompásra színezve.

Levelek közt bogyók bújnak,
ékesítik a bokrokat.
Őszkisasszony elégedett,
erdő-mező csodaszép lett.

G. Joó Katalin: Erdődal

Zizzen a falevél,
reccsen az ág,
egy kis madár
még fuvoláz.

Süvít a szél,
hull a levél,
sok kis állat
pihenni tér.

Tralala- la,
lala- tra
erről szól az
erdők dala.