Jean de La Fontaine: A Bikaviadal és a békák

Két erős bika heves viadalra szállt
Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,
A győzedelem egyik részre sem hajolt,
Közel a csatatérhez békatanya volt,

Benedek Elek - A ládikó

(Zsidó mese.)

Egy gazdag ember, mikor érezte, hogy közeledik a halála órája, maga elé hivatta a város legelőkelőbb két emberét, s a három fiát, hogy hallgassák meg az ő utolsó kivánságát.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az üveghegyen, még azon is túl, ahol a madár is háromszor meggondolja, hogy átrepüljön-e, élt egyszer egy nagyhírű király. No de nem akármilyen! Furfangos volt, igazságos, és mindig ott bukkant fel, ahol a legkevésbé számították. Kitaláltad? Bizony, Mátyás király volt az!

Benedek Elek - Az okos leány

(Szicíliai mese.)

Volt egyszer két testvér, az egyiknek hét fia volt, a másiknak hét leánya.

Benedek Elek  - Ámisz és Ámil.

(Angol mese.)

Valamikor régesrégen élt olasz földön, Lombardia hercegségében két nemes lovag, akik úgy szerették egymást, mintha édestestvérek lettek volna.

Egyszer volt, hol nem volt, talán még a rézüstök is szebben csengettyűztek, mikor két derék drótos vándorolt végig a városon.
Nem voltak ők nagy hírben álló mesterek, de ahová mentek, megjavult a tepsi, új életre kelt a fazék füle, és a repedt lábos is visszamosolygott a gazdasszonyra.

Egyszer volt, hol nem volt, még a Csepegő forrás is másképp csobogott, mint ma, mikor Bonchida és Szék népe örökké civakodott azon, hogy vajon hol is húzódik a határ köztük.

Mester Györgyi - Az erdő kincsei

A kis Réka családjában mindenki nagyon szeretett kirándulni. Szülei, Apuka és Anyuka, gyerekkorukban sokat járták az erdőt, így Rékának volt kitől örökölnie a természet szeretetét.

Egyszer volt, hol nem volt, talán még a nagy alföldi búzamezők is emlékeznek rá, amikor Mátyás király – mert ő bizony nem volt az a tétlenkedő fajta – kocsin utazott egy forró nyári napon. Úgy sütött a nap, hogy a por is izzadt, a búzaszálak meg majd’ kicsattantak a melegtől.

Volt egyszer, hol nem volt, egy kisváros szívében egy apró, csodákkal teli Varázsműhely. A műhely tulajdonosa Márton volt, a játékfaragó mester. Márton kezei között a fa életre kelt: pici, pöfögő vonatokat, pörgő-forgó falevél-vitorlás hajókat és kedvesen bólintó, hintázó lovacskákat faragott. Minden egyes játéka egyedi volt, tele szeretettel és a fa melegével.

Volt egyszer, hol nem volt, az Internet Varázserdejének egy távoli, eldugott szegletében, egy ügyes kezű és tiszta szívű mézeskalács-készítő lány, akit Linának hívtak. Lina nem egyszerűen csak sütiket készített; ő a nagymamájától örökölt, titkos receptkönyvből dolgozott.

Bódai-Soós Judit - A szép Rapsóné útja

Sok száz évvel ezelőtt Udvarhelyszék földjén élt egy gyönyörű szép özvegyasszony, Rapsóné. Korán elhalt férje nagy vagyont hagyott az asszonyra, így aztán Rapsóné nem csak szép volt, hanem mérhetetlenül gazdag is. Olyannyira gazdag, hogy még ő maga sem tudta volna megmondani, mennyire.