Mester Györgyi Bearanyozva című lírai prózájában egy megszokott buszút egyszer csak különlegessé válik: az ősz aranyba öltözteti a tájat.
A reggeli fényben új arcát mutatja az ismerős vidék. Hány ilyen átváltozás mellett haladunk el úgy, hogy észre sem vesszük?
Bearanyozva
A megszokott kép, ahogy naponta látom. Behunyt szemmel is érzékelem, mint követik egymást a megállók. Pár nappal ezelőtt, ébredés után még sötét éjszaka rémisztgetett, szürkületben botorkáltam ki a buszmegállóhoz. Hazafelé se volt más a helyzet, jócskán alkonyodott már, mikor a jármű döcögve, szuszogva felkapaszkodott az unásig ismert, erdős részek közt hosszan elnyúlóan kacskaringózó, hegyi aszfalton.
Ma reggel azonban valami megváltozott. Mire a jármű rátért a - változatosság kedvéért lejtős - kanyargós útra, egy prózai, hétköznapi dolognak köszönhetően, egészen kivilágosodott. Átállítottuk az órákat, a téli időszámításnak megfelelően.
A táj azonban mégsem azért vonta magára a figyelmemet, mert ismét világosan körvonalazódtak az elsuhanó házak, s láthatóvá vált minden kis szelete a mozgó világnak, hanem valami másért. Az elmúlt napokban, amíg a reggeli sötétség okán nem láttam a kinti világot, beköszöntött az igazi ősz.
Aki szereti a természetet, csupán azért nem mondhatja, hogy ez a legszebb évszak, mivel mindegyik szép. Önmagáért szép. A mindent zöldbe borító tavasz, a ragyogóan tarka, színpompás nyár, és - ugorjunk egyet - a kristálycsillogású, jégleheletű tél. Szándékosan hagytam ki a felsorolásból az őszt, mert annak kénytelen vagyok mégis hosszabb tirádát szentelni.
Amint azt ezen a reggelen is megtapasztalhattam, egy csapásra gazdaggá lett a táj, aranyba borult a világ. A legmeghatározóbb színe az ősznek valóban az arany. De mit is beszélek? A nemesfém csupán gyenge utánzata annak, amilyen pompázatos színekkel az ősz képes elkápráztatni. Csak sárgából többfélét vonultat fel a lombok színkavalkádja! Napsárgát, a hajnal pírjával beoltva, óaranyat, azután a barnának és a vörösnek minden árnyalatát felkente palettájáról ez a rafinált öreg festőművész, a Természet.
Tobzódnak a színek, a mogyoróbarna, az őz s a kávé sötétjétől, az égőpiroson, a rőtvörösön át, vissza, egészen az eredeti alapszínig, a zöldig. És ami a legcsodálatosabb, hogy nem csak a lombkorona öltött tarka ruhát, de jobban szemügyre véve, egy-egy tenyeres levélen belül is váltakoznak a színek, sőt, olykor egyes levélkék is megosztva színeződtek. Mintha alkotójuk csak próbálgatta volna, melyik közülük a legszebb, ezért ebből, meg abból a festékből is, felkent egy ecsetvonásnyit.
Nem tudom levenni szemem az elsuhanó tájról. Mikor történt mindez?! Tán éjszaka, titokban dolgozott a nagy Természet mester…
A fákon még ezernyi levél, de ugyanannyi borítja lábuknál már a földet is. Jó lenne belegyalogolni, feldobni egy maréknyi aranyat, és aláállni, mint a mesében a szegény lány, aki jutalmul kapta az aranyesőt.
A jármű szelet vet, s amerre elhalad, a forgószél megpörgeti, levegőbe emeli a pihekönnyűvé vált, száraz faleveleket. Az aranytallérok lebegnek, majd visszahullanak a földre, vastagítva a taposni vágyott, puha avartakarót.
Szép vagy, ősz! A békés, mesébe illő táj látványa annyira elandalított, már majdnem azt kívántam, bár maradna örökre így minden, változatlanul.
De hová is lenne akkor a ragyogóan fehér, téli világ? Mivé lennénk, ha tavasszal nem bontanának rügyet a fák, a bokrok, s nyáron elmaradna a tökéletes kibontakozás, a gazdag, pompás, virággal felcicomázott, gyümölccsel dúsított táj?
Szép vagy ősz, gyönyörű. Mégis, pár hónap múltán, örömmel vegyes szomorúsággal búcsúzom majd tőled. És jöhet a következő felvonás, amikor is a nagy öreg, a Természet ismét elvarázsol egy újabb remekével, melynek címe „Téli táj”.
Az elbeszélés végén már a tél közeledik, de az aranyba borult táj képe még velünk marad. Mester Györgyi úgy láttatja, mintha a Természet egy öreg festőművész volna, aki színeket kever a palettáján. A falevelek azonban ecset nélkül is átváltoznak. Vajon hogyan?
Az ősz titkos színei
Miért lesz a zöld levelekből sárga, vörös és barna?
Hová lesz a zöld?
Tavasszal és nyáron a legtöbb falevél zöld. Színüket a klorofill nevű anyag adja, amely nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. A növény a napfény energiáját felhasználva vízből és a levegő szén-dioxidjából cukrokat állít elő. Ezek segítik a növekedését és más életműködéseit.
Ősszel rövidülnek a nappalok, a lombhullató fák pedig felkészülnek a télre. A klorofill termelődése visszaesik, a meglévő zöld színanyag fokozatosan lebomlik. A levelek ekkor olyan árnyalatokat is megmutatnak, amelyeket nyáron a zöld szín elfedett.
A sárga már ott volt
A levelekben más színanyagok is találhatók. A karotinoidok sárga és narancssárga árnyalatokat adnak, és sokszor már nyáron is jelen vannak. Amíg a klorofillból sok van, alig vesszük észre őket. Amikor a zöld halványulni kezd, a sárga és a narancs egyre feltűnőbbé válik. A nyírfák aranyló lombja például gyakran ennek köszönheti a színét.
A vörös más úton érkezik
A vöröses és lilás árnyalatok mögött sok esetben az antociánok állnak. Ezek a színanyagok egyes fák leveleiben éppen ősszel képződnek. A napfény és az időjárás is befolyásolja a kialakulásukat: a napos nappalok és a hűvös, de nem fagyos éjszakák kedvezhetnek az élénk vörös színeknek.
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a fa az egyik évben lángoló vörös, máskor jóval visszafogottabb árnyalatú.
Egy levélben többféle ősz
Előfordul, hogy egyetlen levél közepe még zöld, a széle már aranysárga, itt-ott pedig vöröses vagy barna foltok láthatók. A színanyagok nem mindenütt ugyanolyan gyorsan változnak; számít a fény, a levél állapota és az is, hogy az egyes színanyagok milyen arányban vannak jelen.
A levél ezért nem egyszínű lapocska. Közelebbről nézve apró, szabálytalan mintázatok egész világa tárulhat fel rajta.
Miért engedik el a fák a leveleiket?
A színváltozással együtt a lombhullató fák a leveleik elvesztésére is felkészülnek. Előbb visszanyerik belőlük a még hasznosítható tápanyagok egy részét. A levélnyél tövénél közben elválasztó réteg alakul ki, és a levél kapcsolata az ággal fokozatosan meggyengül.
Végül a szél, az eső vagy a levél saját súlya is elegendő lehet ahhoz, hogy lehulljon. A levél nélküli fa a hideg hónapokban kevesebb vizet veszít, amikor a gyökerek a hideg talajból nehezebben vesznek fel vizet.
Most már tudjuk, mi történik a falevelekben. De ha csak a klorofillról és a színanyagokról beszélnénk, valami hiányozna: az a pillanat, amikor egy szokásos buszútból különleges élmény lesz. Ezt a pillanatot az irodalom tudja megmutatni. Nézzük meg, hogyan éri el Mester Györgyi a szavak segítségével!
Az ősz ezer színe – játék a szavakkal
Az alábbi kérdésekhez érdemes időnként visszalapozni a „Bearanyozva” egy-egy bekezdéséhez. Nincs minden feladatra egyetlen jó válasz: a lényeg az, hogy észrevedd, mitől válik élővé a leírás.
1 Egy ismerős út új arca
Az elbeszélő naponta ugyanazon az útvonalon utazik, mégis egészen másnak látja a tájat. Mi változott meg a természetben, és mi tette lehetővé, hogy ezt újra észrevegye? Miért fontos az óraátállítás a történet elején?
2 Színvadászat a mondatokban
Gyűjts legalább hat színmegnevezést az írásból! Válaszd ki a három legkifejezőbbet, és magyarázd meg, milyen képet idéznek fel benned. Miért érzékletesebb a „mogyoróbarna” vagy az „óarany”, mint az egyszerű „barna” vagy „sárga”?
3 A Természet mint festőművész
A szerző öreg festőművészként jeleníti meg a természetet. Milyennek képzeled ezt a mestert? Mit tesz hozzá a kép a táj egyszerű leírásához? Ezután találj ki egy saját megszemélyesítést: milyen lenne az ősz zenészként, kertészként vagy mesemondóként?
4 Aranytallérok a levegőben
A szél felkapja a lehullott leveleket, a szerző pedig aranytalléroknak nevezi őket. Miért találó ez a kép? Gondolj a levelek színére, alakjára és mozgására. Te mihez hasonlítanád a kavargó lombot?
5 Mi lenne, ha örökre ősz maradna?
Az elbeszélő egy pillanatra azt kívánja, maradjon minden változatlan, később mégis örömmel várja a következő évszakot. Miért változik meg a gondolata? Te melyik évszakot szeretnéd egy kicsit tovább marasztalni, és miért?
6 Kétféle szemmel
Keress egy olyan jelenséget, amelyről a „Bearanyozva” és az előző, ismeretterjesztő rész is beszél. Hogyan mutatja be ugyanazt a szerző, és hogyan magyarázza a természeti leírás? Melyikből érted meg az okát, és melyikből érzed át jobban a látványát?
7 Egy saját őszi pillanat
Válassz egy ismerős helyet, amely ősszel megváltozik: lehet ez a kert, egy utca vagy egy park. Írj róla 6–8 mondatos leírást! Figyelj a fényekre, színekre és hangokra, és használj legalább egy hasonlatot vagy megszemélyesítést. A saját megfigyelésedből indulj ki, ne a szerző mondatait másold.
A szavakkal már mi is megpróbáltuk megfesteni az őszt. Most fordítsuk meg a dolgot: ne egy leírásban keressük a színeket, hanem magukon a leveleken. Ehhez nincs szükség különleges felszerelésre. Elég egy séta, néhány figyelmes perc és egy kis kíváncsiság.
Őszi színvadászat – felfedezés a szabadban
Készíts elő papírt, ceruzát és – ha van – színes ceruzákat. A feladatokhoz a földre hullott levelek a legjobbak, de fényképekkel is dolgozhatsz, ha nem tudsz kimenni.
1 Négy levél, négyféle világ
Keress négy különböző színű vagy mintázatú, lehullott levelet. Nem szükséges leszakítani őket a fáról. Figyeld meg mindegyiket alaposan: hányféle színt látsz rajta, és mi teszi különlegessé? Jegyezd fel a megfigyeléseidet!
A jegyzeteidben minden levélnél ezt a három szempontot figyeld meg:
- Milyen színei vannak?
- Milyen az alakja?
- Mi a legérdekesebb részlete?
2 A sárga hányféle lehet?
Válassz egy levelet, amelyen több árnyalat is látható. Rajzold le a formáját, majd színezd úgy, hogy a színátmeneteket is megmutasd! Adj saját nevet legalább három színnek. Lehet például mézsárga, rozsdavörös vagy naplementebarna – de kitalálhatsz egészen új elnevezéseket is.
3 A megfigyelő és a mesélő
Ugyanarról a levélről írj két rövid leírást. Az első legyen pontos és tárgyilagos: milyen a levél alakja, mérete, színe? A másodikban képzeld el, hogy a levél egy történet szereplője. Használj hasonlatot vagy megszemélyesítést! Figyeld meg, hogyan változik meg a szöveged, miközben maga a levél ugyanaz marad.
4 Készíts saját őszi palettát!
Rajzolj egymás mellé négy-öt kis négyzetet, és töltsd ki őket a gyűjtött leveleken látott színekkel. Rendezd az árnyalatokat a világostól a sötétig, vagy abba a sorrendbe, amelyik a legjobban tetszik. Adj címet a színpalettádnak!
5 Ha egy falevél mesélni tudna…
Válassz egy levelet, és képzeld el, hogy elmondja a saját történetét. Mit látott tavasszal, amikor kibontakozott? Milyen volt a nyár a fa ágán? Mit érzett, amikor megérkezett az ősz? Írj 5–8 mondatos történetet a levél szemszögéből. Lehet vidám, megható vagy humoros – a te képzeleted dönt.
Egy utolsó kérdés
A megfigyelt levelek között találtál két teljesen egyformát? Ha nem, vajon miért? Gondolj vissza arra, amit a színanyagokról olvastál, és arra is, milyen különböző alakúak, méretűek lehetnek a levelek.
Legközelebb, amikor egy megszokott úton jársz, figyeld meg, mi változott körülötted. Lehet, hogy egyetlen falevélből is új kérdés, szép hasonlat vagy saját történet születik.
Szerző: Mester Györgyi
Mesefarm-kiegészítés: Mesefarm / Galantusz Grafika, 2026.
Felhasználási feltételek
Értesítést kérek
Jelentés küldése
Saját hozzászólásaim