A világ közepén, ahol minden út összefutott és minden álom gazdára talált, állt a csodálatos Keresőváros. A város végtelen volt, tele ezernyi kacskaringós utcával, rejtett sikátorral és nyüzsgő, élettel teli terekkel. Minden egyes kapu mögött egy bolt, egy műhely, egy pékség vagy egy elfeledettnek hitt emlék rejtőzött. Ebben a városban, egy apró, napfényes tetőtéri műhely ketyegő csendjében élt és dolgozott Leó, egy fiatal és kivételesen tehetséges térképész.

A világ közepén, ahol minden út összefutott, állt a csodálatos Keresőváros. A város végtelen volt, tele ezernyi kacskaringós utcával, rejtett sikátorral és nyüzsgő terekkel. Minden egyes kapu mögött egy bolt, egy műhely, egy pékség vagy egy álom rejtőzött. Ebben a városban élt és dolgozott Tódor, egy fiatal és tehetséges órásmester.

Magasan a világ felett, a felhők tengerén úszva létezett a legendás Széljárta Iskola. Az ősi falak között, lebegő kertek és felhőkből szőtt tantermek mélyén nem matematikát vagy írást tanítottak, hanem a Hírvivés Művészetét. Az iskola növendékei megtanulták, hogyan kell a gondolatokat, az ötleteket és a jó híreket a szelek szárnyán a megfelelő helyre és a megfelelő fülbe juttatni. A legerősebb és leggyorsabb mágiájuk, a leghatékonyabb tudományuk a Google Ads stratégia megalkotása volt.

Anya műhelyének csendjét csak két hang törte meg: a falon sorakozó, kézzel készített üvegharangok finom, szinte hallhatatlan csilingelése és a szoba közepén lebegő Fénygömb halk, duruzsoló zúgása. A lány egy régi, bőrkötéses könyvet lapozgatott, amely a Fénygömbök gondozásának ősi, titkos tudományát rejtette. Ez a Fénygömb volt a családjuk legnagyobb kincse és egyben a legnehezebb felelőssége.

A város közepén, egy hatalmas, terebélyes tölgyfa legmagasabb ágai között élt két fiatal madár, Csipp és Csepp. Hosszú hetekig dolgoztak, ágról ágra, szalmaszálról szalmaszálra hordták az anyagot, hogy megépítsék életük első, közös fészkét. Amikor elkészültek, büszkén tekintettek körbe. A fészek tágas volt és erős, tökéletes hely, hogy elkezdjék a közös életüket. Ám ahogy a kezdeti büszkeség elszállt, helyét egy furcsa, üres érzés vette át. A fészek nagy volt, de rideg. Hiányzott belőle a melegség, a puhaság, a kényelem – hiányzott belőle az otthon varázsa.

A Nagy Sivatag peremén, egy kis, nap-szárította falucskában élt egy Szofi nevű lány. A falu lakói szorgalmas emberek voltak, de a napjaikra mégis gyakran ült rá egy furcsa, szürke fáradtság. Hiába sütött a nap, az ő energiájuk valahogy mindig alacsonyan járt. A falu határában, amerre a szem ellátott, különös, szúrós növények nőttek. A falusiak csak „tüskés szörnyetegeknek” hívták őket, és messzire elkerülték. Úgy tartották, ezek a növények csak a sivatag haragját és a szárazságot jelképezik.

A város szívében, egy napfényes kis műteremben élt Lilla, a keramikus. Lilla kezei között az agyag dalra fakadt: finom csészéket, kecses vázákat és vidám, állatfigurás tálakat formázott, amikbe belesütötte a napfényt és a jókedvét. Imádta a munkáját, de a napjai mégis gyakran szürkültek bele a rohanásba. Próbált egyszerre alkotni, válaszolni az üzenetekre, rendben tartani a műtermet és még a saját egészségére is figyelni, de a nap végére mindig úgy érezte, mintha egy maratont futott volna, méghozzá sáros terepen.

Mátyás király és az öregek

Mátyás király, ahogy már sokszor tette, most is nekiindult, hogy bejárja az Alföldet, mert szerette tudni, hogy élnek ott az emberek. Egy napon egy falu szélén sétált, amikor meglátott egy öregembert, aki a kapu előtt üldögélt – és bizony, törölgette a szemét.

Mester Györgyi - Fecske mese

Az eresz alá tapasztott fészekben négy tojás lapult meg. Fecskemama féltő gondoskodása, melengető teste védelmében, a kellemes tavaszi napsütésben hamarosan megrepedt a tojások héja, és a három fióka szinte egyidőben világra jött.

Egy nagy esemény, például egy esküvő szervezésekor a siker a részletekben rejlik. A tökéletes helyszín, a gyönyörű ruha és a finom ételek mellett egy apróság is képes felemelni vagy tönkretenni az összhatást: az asztalon lévő szalvéta.

H.Gábor Erzsébet - Gerle mama segít

Vidám gyerekzsivaj töltötte be a városszéli kiserdőt. Szívesen jártak ide, hiszen benn a városban a parkok korántsem olyan izgalmasak, mint ez a kis dimbes-dombos erdőcske.

Bódai-Soós Judit - Gőgös Lenke

Egyszer régen, réges-régen, a varázslatok idejében, szép országunknak szívében állt egy aranypalota. Ebben a palotában egy jólelkű öreg gróf lakott, akit mindenki csak Simon apónak hívott.