Ady Endre - A mese meghalt

Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,

Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét:
A legszebb mesét és a legszebb árnyat
Egy babonás tavaszi éjszakán
Addig kérleltem, míg életre támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.

Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat terem és mesét:
A mese régi s rizsporos árnyat
Kérleltem egy tavaszi éjszakán,
Mikor a vágyam utolszor megáradt.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.

Gondolatok a versről – Ady Endre: A mese meghalt

Ady Endre „A mese meghalt” című verse az emberi vágyak, az illúziók, valamint a szerelem költői kifejezése. A vers kettőssége – a múltbeli mesei élmény és a jelen kiábrándultsága – párhuzamot von a lélek változásai és a remény elvesztése között. A lírai én két tavaszi éjszakáról beszél, melyek közül az egyikben még „élt a Mese”, míg a másikban az „meghalt”.

A vers első felében a vágy és a képzelet csodája jelenik meg: a költő egy női árnyat lát, aki illatos, titokzatos, szinte valóságon túli. A „mese-zajlás” kifejezés az érzelmek zűrzavarára, a vágyak kavargására utal. A nő és a mese eggyé válik, az árnyalak és a fantázia összeolvadása a szerelem idealizált megéléseként értelmezhető.

A második versszak azonban már kiábrándultabb hangon szólal meg: a lírai én felismeri, hogy az „élő asszony” és a „mese” nem az ő valósága. Az eszményi élmény helyére a rideg valóság lép. A női alak már nem egyéni, hanem „Minden-asszony”, azaz egy általános, személytelen kép, ami a lírai én számára már nem jelent különleges kapcsolatot. A „tolvaj a lelkem” sor az önvád és az önismeret fájdalmas pillanata: a költő beismeri, hogy talán csak álmodta, kívánta a szépet, és az valójában nem volt az övé.

A vers központi motívuma – a mese – nem csupán gyermeki ábrándot jelent, hanem a szerelem, a vágy és a művészi ihlet allegóriája is. Halála tehát nemcsak érzelmi, hanem alkotói krízist is jelezhet. A vers hangulata végig melankolikus, a múltba vágyódó és mégis csalódott.

Stílusjegyek:

• szimbolizmus és szecesszió jellemzi,
• párhuzamok és ellentétek uralják a szerkezetet (élő vs. halott mese, enyém vs. idegen nő),
• a vers nyelvezete erősen képszerű, álomszerű, mégis személyes és drámai.

Kvízkérdések – Ady Endre: A mese meghalt

1. Mit jelent a „mese” szimbóluma a versben?

a) Gyermekkori történeteket
b) A lírai én szerelmi vágyait és illúzióit
c) Egy konkrét népmesei szereplőt
d) A tavaszi időjárás változását

Helyes válasz: b

2. Melyik évszak jelenik meg a vers hangulati háttereként?

a) Ősz
b) Tél
c) Tavasz
d) Nyár

Helyes válasz: c

3. Mit jelent a „Minden-asszony” kifejezés?

a) Egy híres nőalakra utal
b) A nőiséget általánosságban
c) Egy mitológiai lényt
d) Egy konkrét személyt

Helyes válasz: b

4. Mi jellemzi a vers szerkezetét?

a) Történelmi események időrendje
b) Egyszerű párbeszéd
c) Két részre oszlik: múlt és jelen, remény és kiábrándulás
d) Csak jelen időben íródott, lineáris szerkezet nélkül

Helyes válasz: c

5. Milyen lelkiállapot jellemzi a lírai ént a vers második részében?

a) Lelkesedés és optimizmus
b) Harag és bosszú
c) Kiábrándultság és önvád
d) Vidámság és játékosság

Helyes válasz: c