Az erdei kunyhó kandallójában ropogott a tűz. Igaz, az ősz még itt tétovázott, ám az öreg tölgyfa már útnak engedte sárgásbarna gyermekeit, amik fodrozódva repültek a huncut széllel, és néhány méter után földet értek levéltestvéreik mellett.
Egy szép nyári délutánon Gergő a patak partján játszadozott az üveggolyójával. Hanem a golyó végül belepottyant a vízbe.
A tavaszi hóolvadást követően, az erdei barlangból egyszer csak felszínre bukkant egy vékonyka vízerecske.
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
Július 26.
Szent Anna volt Szűz Mária édesanyja. A Názáretben élő Joachim volt a férje, akivel húsz évig éltek együtt gyermektelenül.
Élt egyszer egy játékos kiselefánt, aki reggeltől- estig ugra- bugrált az afrikai szavannákon.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy ország, abban egy város, abban a városban egy csizmadia, ennek a csizmadiának volt egy felesége meg egy fia.
Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.
Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva? Elmondom én.
– Viszontlátásra! Hamarosan visszajövünk! Jók legyetek! – ezekkel a szavakkal köszönt el Ábel és Viola a farmon élő állatoktól, aztán szüleikkel együtt beültek az autóba, és indultak a Balatonra.
Egyszer, hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, aki teljes életében mindig a háborúban, harcban lakott. Már kilenc esztendő óta a háza tájékán se volt, azt se tudta, hogy mije van otthon.
Kicsengettek az utolsó óráról. Kezdődik a vakáció! Dorina éppen most fejezte be a második osztályt, és nagyon várta már a nyári szünetet. Ezért aztán vidáman indult hazafelé.
