Egy mese – és amit régen hittek róla
A piros tojás titka
Volt egyszer egy kis falu, ahol húsvét előtt minden évben megrendezték a híres Tojásfestő Versenyt. Jöttek is a gyerekek: színes ceruzákkal, festékkel, csillámmal, pöttyökkel, csíkokkal.
Volt, aki aranyhalat pingált rá, más hegyeket és naplementét. Még egy traktoros tojás is versenyzett egyszer.
A bírák komolyan vették a dolgukat. „Szépség”, „eredetiség” és „húsvéti hangulat” kategóriában pontoztak. Az első díj: egy hatalmas csokinyúl.
Na és volt ott egy kislány is, Zsófi. Ő nem tudott jól rajzolni. Nem is szerette a flittereket. Csak fogott egy ecsetet, belemártotta piros festékbe… és befestett egy tojást. Egyetlen színt használt. Semmi minta, semmi dísz. Csak piros. Mély, egyszerű, tiszta.
A többiek kicsit nevettek rajta. „Hát ez túl egyszerű!” – mondták.
„Olyan, mint a paradicsom…” – súgta egy fiú.
De a bírák megálltak előtte. Hosszan nézték. Aztán az egyik néni megszólalt:
– Tudjátok, régen a piros tojás jelentette a legtöbbet. Nem csicsázott, nem kérkedett. Csak üzent. Azt mondta: „Szeretlek. Élj. Légy egészséges.”
Zsófi nem nyert csokinyulat. De a bírák külön díjat adtak neki: egy kézzel faragott fakelyhet, amire ezt írták:
„A legegyszerűbb néha a legtöbbet mondja.”
És tudod mit? A következő évben a gyerekek fele piros tojással érkezett.
És mit jelentett régen a piros tojás színe?
A tojás: az élet kezdete
A tojás réges-régi szimbólum. Már az ókori népek is az élet születését látták benne. Hiszen ami kívül kemény és zárt, abból belül egyszer csak élet bújik elő.
A keresztény hagyományban a húsvéti tojás a feltámadás jelképe lett – újrakezdés, remény, tavasz.
A piros szín: több, mint szép
A piros tojás különleges volt:
- A keresztények szerint Jézus vérét idézi – az áldozatot, amit a szeretetért hozott.
- A néphagyományban a piros megóv a bajtól, elijeszti a „gonoszt”.
- Régen a lányok piros tojással jelezték a fiúknak, ha szívesen látják őket – udvarlás, játék, figyelmesség.
Mi maradt ebből ma?
Manapság mindenféle tojást látunk: arany, kék, pöttyös, vagy csokis. De a piros még mindig különleges.
Mert egyszerű, mégis mély. Olyan, mint egy halk üzenet egy zsúfolt szobában.
Aki piros tojást ad, az nem hivalkodik. Csak emlékezik. És egy kicsit továbbad valamit abból, amit másoktól kapott.
És te?
- Te milyen színű tojást festenél most, ha valakinek igazán szeretnél örömet okozni?
- Ráírnál valamit? Elrejtenél benne egy kis titkot?
- Vagy csak átadnád, csendben, mosolyogva?
Mert talán a tojás maga nem is számít annyira.
A figyelem, az idő, a szándék – az a piros igazán.
