Esős emlékek

Radics Renáta- Esős emlékek

A küszöbről néztük, hogy esik az eső,
s hogy terül az égen sok sötétkék felhő.
Minden egyes villámlást csodának véltünk,
nem vallottuk be egymásnak ha egy kicsit féltünk.

Szüleink a házba hívtak, de nem unatkoztunk,
társasoztunk, gombfociztunk, könyvet olvastunk.
A viharos időben a tv sosem működött,
de volt helyette ezer móka, ami lekötött.

Jól esett a forró tea, pirítós kenyér,
szüleink a legfinomabb módon készítették.
Kenyerünk a kályhán pirult, sült zsírral kenték,
szívesen megkínáltuk, ha átjött egy vendég.

Az eső mikor elállt gumicsizmát húztunk,
s boldogan a pocsolyákban ugrándozhattunk.
Hajót készítettünk teknőből, lavórból,
s nem fogytunk ki sokáig a vidám dalokból.

Azt játszottuk mi vagyunk a tengerészek,
Popeye dalát énekeltük, s talpaink zenéltek.
Szemeinkkel kutattuk a mesés szivárványt,
s kerestük, hogy hol ér véget a végtelen varázs.

Nem volt telefonunk amivel fotózhattunk,
de volt papírunk, ceruzánk, így rajzolhattunk.
S mi eljátszottuk azt, hogy híres festők vagyunk,
kiragasztottuk szobánkban a szivárványos rajzunk.

A bátyámmal az esős napot ajándéknak hittük,
s a lelkünkbe ivódott egy újabb szép emlékünk.
Ha elment az áram, gyertyafénynél vacsoráztunk,
vidám napunk után édesebb volt álmunk.