Égbolt - gyerekszájjal

Kósa Gabriella - Égbolt - gyerekszájjal

Jaj de furcsa név az égbolt,
hisz nem árul cukorkát!
És teteje sincsen neki,
mert soha nem hord sapkát!

Ráadásul nem is lángol,
igaz - néha villámlik,
én inkább nagy arcnak hivnám,
mert ha a nap süt - mosolyog,
ha borús, épp haragszik.
Ha szomorú, könnyeket ejt,
s ha fáradt, becsukja a szemét,
elfordul, mert nem látszik.

Szerintem meg legyen nagy szem,
hiszen mindig minket néz
és amikor éjszaka van,
akkor csukja be szemét.

Akkor épp fül is lehetne,
hisz hallja, mit akarunk,
küld napocskát, vagy épp esőt,
de rendes, mert küld havat is,
ha szánkózni akarunk.

Az is lehet, hogy varázsló,
vagy éppen egy boszorka,
éjjel ha az égre nézel,
rengeteg csillag az égen
formákba van rajzolva.

Szereti az állatokat,
van ott kakas, hal meg ló!
S mind csillagokból kirakva!
Mondom én, hogy tündér
vagy egy varázsló!

Vagy a kisfia játszik kirakóst
este a csillagokból.
Néha kirak egy nagy medvét,
vagy épp a Göncöl szekerét
és néha - ha nincsen csillag -
berakja őket dobozba,
mert uncsi lehet minden este
a kirakós játékból.

Majd ha megnövök, megnézem,
felrepülök rakétán,
visszajövök, elmesélem,
mit vettem az ég boltján.