Bagoly Bertalan barátsága Bogár Böbével
Konrád Viktória: Bagoly Bertalan barátsága Bogár Böbével
Bagoly Bertalan boldogan élt. Puha fészek volt az otthona, a szülei finomabbnál finomabb ételekkel etették.
Bagoly Bertalan boldogan élt. Puha fészek volt az otthona, a szülei finomabbnál finomabb ételekkel etették.
A legkisebb angyalka épp egy lekonyuló ágon üldögélt a téli, csupasz tölgyerdőben, és befelé tekintgetett Fanyar Nyanyar ablakán.
Valahol messze, az Északi-sarkvidék jégmezőin élt Borisz, a kis jegesmedve. Borisz gyakran ugrált a lassan sodródó jégtáblákon, vagy úszkált a vízben.
A Tündér nagyot nyerített és fejét hátraszegte, mintha keresne valakit.
- Nyehehe, úgy érzem, hogy a kis gazdám a közelben jár.
Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját.
Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták meggyógyítani, de mindhiába, egyik sem ment semmire.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyember, s annak két szép leánykája. De aztán olyan szép volt mind a kettő, hogy királykisasszonyoknak is beillettek volna.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy szegény asszony, annak volt egy igen rest leánya, aki soha semmit se lendített a ház körül, hanem csak ült a padon a ház előtt, vagy pedig a faluba sétafikált előre-hátra.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Bogi számára ez volt az első igazi szilveszter.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Réka óvó néni az ágyakat rendezte el a délutáni alváshoz, amikor a következő párbeszéd, Cilike és Bence suttogása ütötte meg a fülét:
Egy téli nap havazni kezdett az erdőben.
- Hurrá! Végre esik a hó! - rikkantotta Röffencs, a vaddisznó.