Tojáslopkodó Ottó és a félresikerült móka

Titi Hajnalka: Tojáslopkodó Ottó és a félresikerült móka 

Hallottál- e már Tojáslopkodó Ottóról? Hogy ki is volt ő?

Ha hiszed, ha nem Tojáslopkodó Ottó egy bosszantó kobold volt, aki rettegésben tartotta a húsvétra készülődő kislányokat évről- évre, valamikor nagyon régen.
Tojáslopkodó Ottó legkedvesebb foglalatossága az volt, hogy ellopkodta a megfestett húsvéti tojásokat, amiket a kislányok olyan nagy szeretettel és igyekezettel készítettek minden Húsvétra, hogy ajándékba adják a locsolkodó fiúknak. Hihetetlen jó szimata volt hozzá, hogy megtalálja az elkészült hímestojásokat a házakban, bárhová is rejtették el a tulajdonosok. Ezért aztán hiába is próbálkoztak, ő mindig ráakadt. Ezek után pedig már csak a szerencsén múlott kihez nem tér be.
Az eltulajdonított tojásokat a zsákjába rakta, elsietett vele a kedvenc tojástörő sziklájához, ahol
egyenként hozzáhajította őket, hogy szét törjenek s közben nagyokat nevetett.
Jó dolog is a nevetés, kivéve, ha mások kárára műveljük!
Hát így mókázott ő minden Húsvétkor, szerette is ezt az ünnepet!

Csillácska érdeklődő természetű kislány volt, tele jósággal és szeretettel. Minden évben nagy lelkesedéssel készült a húsvétra, nagyon szeretett tojásokat festeni. A nagymamája tanította meg a legkülönfélébb fortélyokra, így aztán közel s távol nem lehetett találni olyan gyönyörű hímestojásokat, mint amilyeneket ő készített.
De mivel már Tojáslopkodó Ottó az ő tojásait is volt, hogy ellopta nagyon félt, hogy ismét bekövetkezik. Így aztán, azon kapta magát, hogy már örülni sem tud a tojásfestésnek. A félelem igencsak el tudja venni az ünnepi hangulat varázsát. Nagymama, mindjárt észrevette, hogy idén nem olyan lelkes a kisunokája, mint máskor:
Mi a baj csillagom? – kérdezte.
Olyan szépek ezek a tojások Nagyi, de nagyon félek, hogy Tojáslopkodó Ottómegint eljön és ellopja, mielőtt eljönne a reggel.
Ó attól ne félj Csillácskám!- nyugtatgatta kisunokáját, mert mindjárt támadt is egy remek ötlete- Majd mi megleckéztetjük azt a rosszalkodó koboldot! Gyere csak velem!
Azzal a nagymamával kimentek az udvarra.
Nagymama udvarán számtalan tyúk és kacsa élt. Voltak még itt libák és pulykák is.
Így aztán tavasz táján Nagymama saját házi tojásokkal is büszkélkedhetett.
A tyúkocskák, amikor eleget tojnak elkotlanak. Ilyenkor a tyúkokat kotlóknak nevezik, mert a csibéiket költik. Ebben az időszakban hetekig egész nap csak ülnek a tojásaikon, gondosan melengetve őket és csak nagyon kisidőre szállnak le a fészekről, hogy nehogy kihűljenek. Nagymama így folytatta:
Tudod kicsim vannak tojások, amelyekből nem tud kiscsibe születni, mert kihűlnek, vagy mert terméketlenek. Ezeket kotlóstojásoknak hívjuk.
És honnan tudjuk, hogy melyek a kotlóstojások?
Hát az nagyon egyszerű: amikor megrázzuk, azt halljuk, hogy locsognak.
Nahát! – nézett rá nagyra nyílt szemekkel Csillácska.
Amikor viszont ezek a tojások eltörnek rettenetes szaguk van!
Mindenki tudja mihez kezd Tojáslopkodó Ottó a tojásokkal, de ha tojás törés közben ráfröcskölődik egy efféle romlott tojás, ha napokon át fürdik, még akkor is érezni fogja ezt a rettenetes szagot! Azokután pedig messzire el fogja kerülni az emberek házát, s még a kedve is elmegy a hímestojásoktól egy életre! Most pedig nincs más dolgunk, szedjünk össze párat ezekből és fessük be nagyon szépen, hogy még csak ne is gyanakodjon turpisságra!

Csillácskának felragyogott a szeme, arra a gondolatra, hogy elvehetik Tojáslopkodó Ottó kedvét a tojáslopkodástól. Végre megkapja amit megérdemel! Úgyhogy a nagyival gyönyörűen kifestették a kotlóstojásokat, majd elrejtették a spájzban. Akkor éjjel Tojáslopkodó Ottó még az átlagosnál is jobb kedvűen indult el tojást lopkodni.
Újra itt a Húsvét! – nevetett- a kedvenc ünnepem! A locsolók semmit sem kapnak holnap, gondoskodom róla!
Azzal beosont egyik házból a másikba, és sorra ellopkodta a tojásokat. Szerencsére Csillácska házát sem hagyta ki és gyanútlanul tulajdonította el a kotlóstojásokat. Mire a kedvenc tojástörő sziklájához ért, már teljesen fel volt pörögve.
Jó munkát végeztem!- ujjongott- Ilyen sok tojást még egyik évben sem sikerült összeszednem! Szórakozhatok egészen reggelig!
Azzal neki is látott.
Csakhogy a nevetés hamar az arcára fagyott, amikor a kotlóstojások kerültek sorra! Az egész testére fröcskölődött a rémísztő, bűzös, romlott tojásból, sőt biztos volt benne, hogy még a nevetéstől nagyra nyílt szájába is jutott!
El is ment a kedve a tojástördeléstől, de még a tojáslopkodástól is egy életre! Megfogadta, hogy még az embereket is messzire el fogja kerülni ezek után!
Így történt hát, hogy a kislányoknak azóta nem kell aggódniuk, hogy eltűnnek a hímestojások, mire jönnek a locsolók, s boldogan telhet minden húsvét Csillácskának és a Nagyijának köszönhetően.

Mesekvíz

1. Ki volt Tojáslopkodó Ottó?
   
   1. egy manó
   2. egy kobold
   3. egy kisfiú
2. Kik féltek tőle a leginkább?
   1. húsvéti nyuszik
   2. a tyúkok
   3. a kislányok
3. Mikor lopkodta a tojásokat Tojáslopkodó Ottó?
   1. Karácsonykor
   2. Pünkösdkor
   3. Húsvétkor
4. Kinek jött az ötlet, hogy megleckéztessék
   1. a rosszalkodó koboldot?
   2. Csillácskának
   3. a kislány apukájának
   4. a nagymamának
5. Milyen tojásokat készítettek Ottónak?
   1. fürjtojásokat
   2. friss tojásokat
   3. kotlóstojásokat
6. Mit tett Tojáslopkodó Ottó az ellopott tojásokkal?
   1. megette
   2. a gyűjteményébe rakta
   3. Széttördelte a kedvenc tojástörő sziklájánál.
7. Mi volt a büntetése a lopkodásért?
   1. Börtönbe zárták.
   2. Száműzték.
   3. Lefröcskölődött a romlott tojással.