Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye - - Második fejezet -

- Második fejezet -

Ősz volt, mikor Ősz leány ezerszínű színeivel festette ecsetjével az erdő minden fájának levelét. Így a juharfa vöröses színű lett, büszkén rázta vöröses fejét; a tölgyfának meg sárga, vörösesbarna színű lett a koronálya. Mindenki más-más gyönyörű színben pompázott, kivéve az öreg fenyőfát, akinek egész évben zöld a koronálya. Nemcsak varázslatos színekben pompázott ilyenkor az erdő, hanem különféle terméssel ajándékozta meg a kis lakókat. Az öreg fenyőfa tobozzal kedveskedett Mogyinak; a tölgy apró makkokat ajándékozott Turcsinak, az ügyes orrával gombákat kitúró vaddisznónak és az erdő melletti kis almafa meg édes-piros almákat adott Tüsinek.
Másnap a kora őszi hajnalban, mikor a mosolygós arcú nap aranyló sugaraival besütött Tüsi ablakán, hiába kereste fényes kezeivel a kis sünt az ágyában, sehol sem találta. Ugyanis Tüsi már réges-régen rohant és rohant egészen a mesebeli kerek erdő közepéig, hogy mihamarabb elújságolja a nagy örömhírt: a mesebeli kerek erdő első

FUTÓVERSENYÉT!

A nagy tisztáson aztán keresett magának egy nagy fatönköt, ráállt, kezébe vette a szócsövét és ezt kiáltotta:
-Barátaim, barátaim! Gyertek gyorsan! Nagy újságot szeretnék nektek elmondani! Tegnap Uhu, a bölcs bagoly kitalálta, hogy rendezzünk egy futóversenyt! A győztes az erdő minden lakójának elismeréséül megkapja a győzelmi koszorút, az aranyfutócipőt és hatalmas ünnepséget rendezünk a tiszteletére!
-Éljen! Éljen!- kiáltotta boldogan mindenki.
-Mikor lesz megtartva a futóverseny?- kérdezte Brumi úr kiváncsian.
-Egy hónap múlva, még mielőtt Tél ura megérkezne, de még mindenkinek legyen ideje a felkészülésre- válaszolta Tüsi és közben felborzolta tüskés kabátkáját nagy izgalmában.
-Ki nevezhet?- kérdezte Turcsi, a félénk vaddisznó.
-Bárki, aki szeretne résztvenni e nevezetes eseményen- mondta kedvesen Tüsi.
-Ki szeretne jelentkezni?- kérdezte a kis sün.
Erre mindenki elkezdett izegni-mozogni, sóhajtozni, tiperegni-toporogni nagy izgalmában.
-Én!- kiáltotta bátran Mogyi.
-Én is!- emelte fel a mancsát, Tappancs.
-Én!- brummogta határozottan Brumi úr.
-és Én is- szólt közbe Tüsi.
Így állt össze a kis csapat boldogan, hangosan.

Vége a második fejezetnek.