A tökéletlen csiga

Konrád Viktória - A tökéletlen csiga

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon egy éticsiga. Úgy vélte, ő maga tökéletes. A mészből készült, csavaros csigaházát hibátlannak hitte.

Örömmel és elégedettséggel naponta többször is megszemlélte azt, ahányszor csak elhaladt egy tócsa mellett. A legzsengébb, legízletesebb fűszálakat kereste meg, és azokkal tömte tele a pocakját reggel, délben és este. Ha pihenni vágyott, a legszebb pitypangok árnyékában hűsölt naphosszat. Mivel mindenből a tökéletesre törekedett, el is nevezték Maxi Millának.
Egy szép májusi napon eleredt az eső. Az éticsiga a házába húzódott, hogy megóvja magát a sűrűn kopogó vízcseppektől. Azonban az úton sétáló meztelencsiga, Csúszka Csabi nem volt ilyen szerencsés. A kis védtelen állat nem tudott hova húzódni a heves zivatar elől. Mire elállt a csapadék, csukott szemmel, elterülve hevert a földön. Maxi Milla előbújt a házából, és a nyálkás állat láttán hangos kacagásban tört ki.
- Ki ez a csúf lény? – rikkantotta el magát. – Még házad sincs, ahová elrejthetted volna magadat az eső elől? És te nevezed magadat csigának?
Meghallotta ezt az úton fekvő Csúszka Csabi, és nagyon elszomorodott. Bánatában sírva fakadt.
- Anyukám mesélt rólad, Maxi Milla, mennyire maximalista vagy. De a szülőm sohasem említette, hogy kigúnyolod azt, aki nem olyan, mint te!
Maxi Milla elpirult, és kicsit elszégyellte magát, de úgy tett, mintha mi sem történt volna, és továbbállt.
Telt-múlt az idő, és beköszöntött a forró nyár. A meleg időben a tócsák eltűntek, elpárolgott belőlük a víz. A lédús, friss fű az aszály miatt sárgává vált és megkeményedett. A korábban gyönyörű virágok lehullatták szirmaikat. Maxi Milla a szárazságban nem talált vizet, élelmet és árnyékot, ráadásul majd megszakadt abban, hogy a forróságban cipelje a hátán a tökéletesnek hitt, nehéz házát.
Csúszka Csabi ekkor pillantotta meg a majdnem kiszáradt állatot. Nagyon megsajnálta. Habár tavasszal bántotta őt az éticsiga, most majd megszakadt a szíve a szenvedő Maxi Milla láttán. Azon gondolkodott, hogyan is segíthetne neki. Kis töprengés után eszébe jutott a megoldás.
- Kedves Maxi Milla! Nehogy rosszul légy a melegben, inkább megmutatom az otthonomat, és befogadlak jó szívvel! Ebben az odvas fában lakom – majd Csúszka Csabi a mellettük magasodó öreg tölgyfára mutatott. – A törzsben lévő üregben mindig hűvös van, a fa kérgén lecsapódó reggeli harmat az innivalóm, és a gyökereknél növő friss, zöld moha a reggelim, ebédem és vacsorám. Megosztom veled mindezt, ha elfogadod ezt egy tökéletlen csigától.
Maxi Milla örömében elsírta magát.
- Köszönöm, drága Csúszka Csabi! Bocsánatot kérek, amiért én hibátlannak hittem magamat, és kinevettelek téged. Megígérem, hogy soha többé nem bántom azt, aki különbözik tőlem.
Az éticsiga betartotta az ígéretét. Sőt, örömét lelte a szűkös otthon által nyújtott hűsben, az elfogyasztott kevéske folyadékban és szerény élelemben. Soha többé nem akart a legszebb és legjobb lenni, már nem törekedett a látszat tökéletességére. Inkább arra figyelt, hogy szívbéli kedvességet adjon a meztelencsigának azért, hogy viszonozni tudja azt a sok jóságot, amit kapott tőle. Így történt, hogy Csúszka Csabi és Maxi Milla örök barátságot kötött egymással.