Galambos Berni - Gyöngyöm, virágom

Kassa városa nyugalmasan terült el a Hernád partján, a Kojsói-havasok lábánál. Ősrégi magyar város volt a múltban, ma már Szlovákia második legnagyobb települése. A hegyek bátorítóan és féltőn emelkedtek a város fölé. A vetítő kattant egyet, és a kis ház falára újabb képek vetültek ki. A Szent Erzsébet székesegyház felnyújtotta tornyait az ég felé.

− Mennyi tornyocska, manóbúvóhely! Hú-ha! Milyen gyönyörű! A név is nagyon ismerős nekem Nyanyar! – suttogta Céci.
− Igen – felelte Nyanyar. A dóm Árpádházi Szent Erzsébetről kapta a nevét, már meséltem róla nektek. Figyeljetek csak, manócskáim! Sok érdekeset fogtok még látni!
Máris új képre váltott az öreg diavetítő, és egy többszárnyú főoltár képe tárult a szemük elé.
− Látjátok? – kezdte Nyanyar. – Az angyali üdvözlet képén található egy nagyon különleges virág. Azt gondolná az ember, hogy fehér liliom. De nem az! Apró harangjai teszik bájossá. Na, gyerekek milyen virág lehet ez?
− Talán kulcsvirág? − kérdezte Csocsi.
− Nem, nem! – válaszolta Nyanyar. – Nézzétek meg jobban!
− Gyűszűvirág! – kiáltotta Bubu.
− A Gy betűs kezdés már jó! – mosolygott Nyanyar.
− Gyepűrózsa? − érdeklődött bátortalanul Lédi.
− Gy, gy, gy! Gyöngyvirág! – szólalt meg csöndesen Szambuszkusz.
− Igen. A gyöngyvirág is liliomféle és a tisztaság jelképe, sőt a magyarságunk virága is. Az oltárkészítő festő a liliom mellé gyöngyvirágokat is festett. Bár azt is tudnotok kell, hogy minden része mérgező ennek a növénynek.
− Biztosan van ebben is valami csavar! – fintorgott Céci.
− De van ám! A középkorban az orvosok jelképe volt. Az első világháborúban is használták a gyökeréből készült krémet. Sőt ma is használják szívbetegségekre, epilepsziára. A legérdekesebb az, hogy a levélporából tüsszentőport csináltak és tubákokba tették.
− Az meg mire volt jó? – érdeklődött Csocsi.
− Ingerlő hatásával tüsszentést és a légutak tisztulását idézte elő. A szóbeszéd szerint az „Egészségedre!” felkiáltás is a tubákoló úriemberek szavajárása volt, innen szűrődött át a hétköznapi beszédbe is. Figyeljetek, mutatok is róla képet. Ez egy tubák!
− Még nem is láttunk ilyet! – hüledeztek a manók.
− Számtalan más betegségre is használták régen a gyöngyvirágot – folytatta Nyanyar. − Ma már csak a gyógyszeripar által készített dolgokat szabad fogyasztani. Ám a lánymanók szépségére javaslom, hogy mosakodjanak harmatos, gyöngyvirágos vízben. Van itt azonban még valami, amit látni kell! Képzeletben lemegyünk most az altemplomba. A képek segítenek ebben.
A diaképeken a kassai altemplom jelent meg márványkoporsókkal, számtalan nemzetiszínű szalagos koszorú kíséretében.
− Hiszen, ezek a magyar zászló színei ott Kassán! Szívmelengető! Ámbár az nagyon félelmetes, hogy hova viszel bennünket, Nyanyar! – kiáltotta Bubu.
− Bizony félelmetes! Zrínyi Ilona, a Rákóczi család, a fejedelmünk és bujdosó társai hamvait őrzi ez a hely. Mindig vágytak haza, mégis csak a nyughelyük lett a hazájuk, itt Kassán.
− Miért nem jöhettek haza? – húzta fel a szemöldökét Céci. – Én nagyon boldogtalan lennék, ha nem jöhetnék ide soha többé.
− Ez nagyon bonyolult manócskáim! Mindig is voltak harcok, felkelések, háborúk a világban, és az embereknek menekülniük, bujdosniuk kellett az életükért, a gondolataikért, a családjuk miatt. A világunk mégis egy csodálatos hely. Tele szépséggel, szeretettel, élőlényekkel, élőhelyekkel. Ám működik egy erős, gonosz hatalom, agresszió is. Hogy ki győz ebben a harcban, az mindig az erőtől függ, az összefogás, az egymásra találás erejétől. Mi növényeket gyűjtünk, szeretjük egymást, segítünk másokon. Ez tesz minket erőssé. Ők azért nem jöhettek haza, mert bátor tetteikért halál várta volna őket itthon. Bujdostak. Sajnos ma is előfordul, hogy menekülni kell. Mindig az élet az első és legfontosabb, nem a hely, ahol élünk. Ezek komoly dolgok. De félre a szomorúsággal! Most újabb képeket mutatok nektek a környékről.
A hegyvidék, ami eléjük tárult a lakhelyükhöz közel helyezkedik el. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet. A diafilmen fehér szőnyeg borította a tölgyes alatti gyepszintet.
− Ez csodálatos Nyanyar! − kiáltották valamennyien.
− A legközelebbi kirándulásunk idevezet majd, a Kőszegi-hegyekbe, a fehér gyöngyvirág szőnyegekre! Mooost pedig, énekeljünk egyet. A dal gyógyítja a lelket, ahogyan a növények is. Tudok egy csodálatos népdalt, megtanuljuk?
− Igeeeen! – harsogták a többiek.
A kis ház üvegablakain keresztül már indult is a dallam, és körbe szaladta az erdőt. Felemelték fejüket az őzikék, elcsendesedtek a pintyek és a szajkók, még a vörös róka is megállt egy pillanatra, és hegyezte a fülét. Az egész erdei tisztás visszhangozta a csodálatos dalt:

„Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,
Piros rózsát szedhetnék,
Szívem megújulna.

Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Levendulavirág.
Ha kertedbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.”

Énekeljetek, zenéljetek ti is sokat gyerekek!

Újdonságok? Hüm?

Hagyd, hogy értesítselek téged legújabb eseményeinkről, akcióinkról, kiadványainkról vagy ajánlatunkról.

Hasznos oldalak

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...