Mátyás király - A cinkotai nagyicce története

A cinkotai plébános nagyon szeretett volna püspök lenni. Fogott is egy tollat, és levelet írt Mátyás királynak: ő már sokat dolgozott plébánosként, most már jó lenne egy rangosabb tisztség – tegye meg a király püspökké.

Mátyás király válaszolt is neki, de nem akárhogy: azt üzente, akkor lehet püspök, ha helyesen válaszol három kérdésre:

1. Hol kel fel a Nap?
2. Mennyit ér a király?
3. Mit gondol a király?

Ha jól felel, püspök lesz. Ha nem, még a plébánosi állásából is elbocsátják.

A plébános teljesen elszomorodott. Fogalma sem volt, mit válaszolhatna ezekre a különös kérdésekre.

Épp ekkor betoppant hozzá a kántor (egyházi segítő), és látta, hogy valami nagyon bántja az atyát. Meg is kérdezte:

– Miért van ilyen rossz kedve, plébános úr?

A plébános elmesélte, mi történt, és milyen nehéz helyzetbe került. A kántor erre így szólt:

– Ugyan, emiatt ne aggódjon! Adja ide a reverendáját (papok hosszú, fekete ruhája), majd elmegyek én Mátyás királyhoz, és megválaszolom a kérdéseit.

A plébános eleinte tiltakozott, de végül odaadta a reverendát, és a kántor elindult Budára, hogy szembenézzen a királlyal – mintha ő lenne a cinkotai plébános.

Mikor megérkezett, Mátyás király így szólt:

– No, plébános úr, hol kel fel a Nap?

A kántor gondolkodás nélkül felelt:

– Felségednek Budán, nekem Cinkotán.

– Hát jó, de mennyit érek én? – kérdezte tovább a király.

– Huszonkilenc aranyat – mondta a kántor.

– Miért pont huszonkilencet?

– Amikor Júdás elárulta Krisztust, harminc aranyat kapott érte. A király, bármilyen nagy ember is, nem érhet többet, mint Krisztus – egy arannyal kevesebbet.

A király elmosolyodott, de még nem ért véget a vizsga.

– És mit gondolok én most?

– Azt hiszi, hogy a cinkotai plébánossal beszél – pedig én csak a cinkotai kántor vagyok.

Mátyás királynak nagyon tetszett ez az éles eszű, leleményes válasz. Azt mondta:

– No, fiam, mivel ilyen okosan feleltél, teljesítek egy kívánságodat. Mit szeretnél?

A kántor így felelt:

– Azt szeretném, hogy Cinkotán az icce (régi űrmérték; kb. 8 deciliter) legyen kétszer akkora, mint máshol!

A király azonnal kiadta a parancsot, hogy ezt törvénybe is iktassák. Mire a kántor hazaért, Cinkotán tényleg kétszer akkora lett az icce – csak egy dolgot felejtett el kérni: hogy az ára ne legyen kétszer akkora, mint eddig volt.