Papa meséi: Hogy is szoktuk mondani, ha hideg van a lakásban?

Sás Károly - Hogy is szoktuk mondani, ha hideg van a lakásban? "Kapcsoljuk be a fűtést!"

Nos, ennek a mondatnak a tartalmát még az én nagyszüleim sem értették volna meg. Hát még az én dédszüleim! Fűtést bekapcsolni?

Egy gombnyomással meleget csinálni?

De hát akkor hogyan csináltak meleget a nagyszüleim, a ti ükszüleitek az otthonukban?
Gyerünk, látogassunk el hozzájuk a képzelet útján!

Nem is kell messzire menni a múltban, csak a nagyszüleim tanyájára. Január van. Akkora hó esett, hogy lovaskocsival nem mehetünk. A kocsik a fészerekben várják a tavaszt, ott, ahol eddig a lovasszánkók a telet várták.

Lovasszánkóval utazunk tehát a téli világban. Gyakran nem is az országúton, mert ott kétméteres hótorlaszokat is összehordott a szél. Azokat a hóval vastagon borított földeken kerülgetjük.

Megérkeztünk a tanya udvarába. Nagyapám vastag lópokróccal takarja be a lovak hátát, és nyakukba abrakos tarisznyát akaszt. Bemegyünk a házba, ahol jó meleg fogad. A szoba egyik sarkából árad a meleg.

Hogy mi az a meleget adó valami? Láttátok már a mesekönyvekben.
Igen, ez a kemence. De most meg is érinthetitek, sőt, leülhettek a hozzáépített deszka ülőkére. Be is kuporoghattok a sutba. Nekitámaszthatjátok a hátatokat a jó meleg búbos kemencének.

Súgjátok: kérdezzem meg, hogyan kellett bekapcsolni?
Isten őrizz! Szegények azt gondolnák, hogy valami bajom lett.

De menjünk csak nagyapám után a verandára! Látjátok a kévékbe kötött száraz kukoricaszárat? Valóban csupaszok, nincs rajtuk levél. Azért, mert lerágták az istállóban a tehenek meg a lovak. Most fog egy köteg kukoricaszárat, és beviszi a konyhába.

Látjátok a falon azt a vasajtót? Kinyitja ükapátok. Azta, tűz van mögötte! Nem láng, hanem izzó parázs. Arra dobja a kukoricaszárat. Lángra lobban.

Micsoda látvány benézni a kemenceajtón! Nézni a meleget adó tüzet.

"Várjatok csak!" – mondja nagyapám. "Felvágok egy sütőtököt. Hányan is vagyunk? Annyi felé szeletelem."

A nagy konyhaasztalon feldarabolja a tököt.
"Segítsünk neki! Szedjük ki a tök magjait! Dehogy dobjuk ki! Tegyük bele ebbe a bádogtepsibe!"

Megint kinyílt a kemence vasajtaja. Nem lángot, hanem izzó parazsat látunk. Nagyapám egy lapátszerű, vasból készült eszközzel berakja a tökszeleteket a kemencébe.

"Na, gyertek, megnézzük az istállóban a jószágokat! Mire visszaérünk, megsül a tök."

Vagy sokáig voltunk az istállóban, vagy a kemence egy "varázsló", de mire visszatérünk, ott vár ránk a konyhaasztalon az étvágygerjesztő, illatos sült tök.

"Kanállal egyétek, mint nyáron a sárgadinnyét!" – szól nagyapám.

"De nézzétek! Ükanyátok most veszi ki a sparhelt sütőjéből a tepsit. Benne vannak a megpirult tökmagok, amiket kiszedtetek."

Meleget adó búbos kemence, benne sült tök, frissen pirított tökmag... nem is akarunk innen elmenni sehova.

Most aludjatok jól!
Álmodjatok a kemencével fűtött szobáról! Hallgassátok a téli szél duruzsolását a kéményben. Ha felébredtek, rajzoljátok le az álmotokat! Felnőttkorotokban fel is építhetitek a tanyátokat...