Csendes vallomás
Az illat, ami mögött ott van apánk
Hogyan ugrik be egy régi ölelés egy teljesen hétköznapi délutánon?
Pakolsz a szekrényben. Nem is nagy rendrakás, csak az a „na jó, ezt a polcot most már tényleg megcsinálom” típusú nekifutás. Fél kézzel húzod ki a régi pulóvereket, közben azon gondolkodsz, mit kell még venni vacsorára.
Aztán egyszer csak megérzel valamit.
Nem erős illat. Nem is biztos, hogy más észrevenné. Neked viszont elég. Egy pillanat alatt ott van apád kabátja, a frissen mosott ing, a borotvahab, a vasárnap reggeli kávé vagy a garázs szaga. Valami, amit nem kerestél, mégis megtalált.
És már nem csak pakolsz. Egy régi ölelésben vagy. Egy gyerekkori délutánban. Abban a furcsa biztonságban, amikor még elég volt, hogy valaki hazaérjen, és a lakás levegője megváltozott.