Domonkos Jolán - Meghasadt az égi paplan

Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.

Picike kis esőcseppek
friss patakban csörgedeztek,
megérkezve új helyükre
folyómederben leültek.

A napok és hetek múltak,
közben úszni megtanultak,
hullám hátán lovagolva
a tengerig eljutottak.

A világban körülnéztek,
láttak minden jót és szépet,
fellegekbe visszavágytak,
így újra párává váltak.

Emelkedtek a nap felé,
lebegtek és szemük elé
tárult a táj bájos képe,
vitték magukkal emlékbe.