Arany János - A varró leányok

Első

Lyányok, lyányok: lakodalom,
Oh, be sok szép népe vagyon!
Sok fehér ing: bő az ujja,
Libeg-lobog, ha szél fujja.

Második

Sem hegedű, se cimbalom,
Beh szomorú lakodalom!
Mintha orruk vére folyna -
Dehogy lennék menyasszonya!

Harmadik

Jaj, ki vágyna menyasszonynak,
Akit harangszóval hoznak!
Gyászos ének búg előtte:
Sírva mennek esketőre.

Negyedik

Nem menyasszony, - vőlegény volt:
Hat legény hoz zöld koporsót,
Apja, anyja sír előtte,
Keserves a menyegzője.

Ötödik

Apját, anyját jól ismerem,
Megmondanám, de nem merem,
Mert a szívünk megdöbbenne...
Egyikünké megrepedne.

Első

Lyányok, lyányok, vegyetek fel
Fehér ruhát s jőjetek el
Ma csak halott-látni,... holnap
Kivinni zöld koporsómat.[1]

(1847)

Gondolatok Arany János A varró leányok című verséről

Arany János egyik kevésbé ismert, ám annál különlegesebb műve „A varró leányok”, amely rövid terjedelme ellenére is rendkívül mély és megrázó hatású vers. A költemény témája a fiatal halál, a gyász és az élet törékenysége, mindez népi hangvétellel, finoman rétegzett irodalmi eszközökkel ábrázolva.

A vers különlegessége, hogy a tragikus eseményt egy látszólag boldog történetbe ágyazva bontja ki – ez a fokozatos hangulati fordulat teszi igazán hatásossá.

A vers témája és tartalma

A versben hat fiatal lány szólal meg, akik mintha egy lakodalomba készülnének. Az első versszak még vidám, életigenlő hangulatot áraszt: fehér ruhákról, ünnepi készülődésről, táncoló ruhaujjakról olvasunk. A második strófa azonban már elbizonytalanítja az olvasót: nincs zene, nincsenek hangszerek – miért ilyen szomorú a lakodalom?

A harmadik és negyedik versszakokban egyre nyilvánvalóbbá válik: nem esküvőről, hanem temetésről van szó. A vőlegényt, aki még fiatal, zöld koporsóban hozzák – ez a 19. századi magyar temetkezési szokásban az ifjan elhunytakra utal. A hat legény, akik a koporsót viszik, a közösség tagjai, barátai lehetnek.

A vers utolsó két strófája a legmegrendítőbb. Az egyik lány azt mondja: ismeri a halott szüleit, de nem meri kimondani a nevüket, mert az „egyikük szíve megrepedne”. Az utolsó megszólalásban az első lány már saját jövőbeli haláláról beszél – „ma csak halott-látni, holnap kivinni zöld koporsómat”. Ez a sor az egész vers csúcspontja: az élet és halál közötti határvonal elmosódik, és az ifjúság derűje helyett a halál árnya vetül a fiatalokra.

Irodalmi és szerkezeti elemzés

 Versszerkezet 

• A vers hat négysoros versszakból áll (quatrain)
• Mindegyik strófa egy-egy lány megszólalása, tehát párbeszédes szerkezetű
• A tartalmi szerkezet íve:

1. Vidám kezdet – ünneplés látszata
2. Hangulatváltás – szomorú részletek
3. Tragikus fordulat – temetés, halál, búcsú

Ez a fokozatosság teszi a verset drámaivá, balladaszerűvé, még akkor is, ha hiányzik belőle a klasszikus balladai háromszög (titok–bűn–büntetés).

 Verselés 

• Rímképlet: páros rím (aabb) – minden versszak két rímpárt tartalmaz
• Ütemhangsúlyos magyaros verselés – ritmusos, népies lüktetés
• A sorok 8–10 szótagosak, gyakran 4+4 vagy 4+6 tagolással

Példa:

Lyányok, lyányok: lakodalom,
Oh, be sok szép népe vagyon!
Sok fehér ing: bő az ujja,
Libeg-lobog, ha szél fujja.

Ez a forma egy népdalos hangulatot idéz, ami különösen hatásos kontrasztban áll a tragikus témával. A vers zeneisége tehát nemcsak esztétikai eszköz, hanem érzelmi ellentétet is teremt.

A zöld koporsó és a tragikus szimbólumok

A vers központi képe a „zöld koporsó”, amely a fiatal halottak temetési kelléke volt. A zöld szín a természethez, a reményhez és az élethez kapcsolódik – itt viszont a halállal fonódik össze. Ez a tragikus szimbólum tökéletesen összefoglalja a vers világát: a fiatalság elvesztését, a remény megtörését, az élet tragikus megszakadását.

Más fontos motívumok:

• Fehér ruha: kezdetben az ünneplést, végül a halottvivők öltözetét jelenti
• Harangszó: esküvői és temetési szertartás közös hangja
• Sírás, gyász: minden öröm illúzió, helyette fájdalom marad

Üzenet, tanulság

Arany János verse nem egy tragikus történetet mesél el, hanem mély erkölcsi és érzelmi kérdéseket is felvet:

• Hogyan viseljük el a veszteséget?
• Hogyan él tovább a közösség, ha fiatal élet szakad meg?
• Mi az értéke az életnek, ha ilyen gyorsan elmúlhat?

A „lakodalom” és „temetés” motívumának összefonódása időtlen kérdéseket vet fel az olvasóban: Mi a boldogság? Hol kezdődik a gyász? Meddig él a remény?

Kvíz: Ellenőrizd, mennyire értetted meg a verset!

Válaszd ki a helyes választ! A jó megoldást félkövérrel jelöltük.

1. Milyen eseménynek tűnik elsőre a vers?

A) Temetés
B) Lakodalom
C) Búcsúztatás
D) Keresztelő

2. Mi az első jele annak, hogy mégsem lakodalomról van szó?

A) Kevés az ember
B) Nincs zene, se hegedű, se cimbalom
C) Hideg van
D) A ruhák nem szépek

3. Milyen a vers szerkezete?

A) Egyetlen monológ
B) Hat strófa, mindegyik másik lány megszólalása
C) Nincs szerkezete
D) Hosszú epikus történet

4. Mit jelent a „zöld koporsó” kifejezés?

A) Környezetbarát koporsót
B) Díszített koporsót
C) Az ifjan elhunytakat temették ilyenbe
D) Álomképet

5. Ki a halott a vers szerint?

A) A menyasszony
B) A vőlegény
C) Az egyik szülő
D) Egy kisgyermek

6. Miért sírnak az emberek a versben?

A) Megható az esküvő
B) A fiatal vőlegény meghalt
C) Veszekedés tört ki
D) Elrontották a ruhát

7. Mi a vers hangulata a végén?

A) Derűs
B) Reményteljes
C) Komor és megrázó
D) Humoros

8. Milyen verselést használ Arany János ebben a versben?

A) Szabadvers
B) Prózai sorok
C) Páros rím (aabb), ütemhangsúlyos magyaros verselés
D) Időmértékes hexameter

9. Mi történik az utolsó strófában?

A) A menyasszony nevet
B) Az első lány a saját haláláról beszél
C) A vőlegény feltámad
D) Elindul a lakodalmi menet

10. Mi a vers egyik legfontosabb üzenete?

A) Mindig legyen nálad esernyő
B) Az élet és halál határa vékony, becsüljük meg az életet
C) Ne szervezzünk lakodalmat
D) A lányok ne viseljenek fehér ruhát

^[1] Szokás néhol az ifjan elhunytnak koporsóját zöld színre festeni s halálát ezzel mintegy megszépíteni. A halottvivők ily esetben a kimúltnak legény-vagy leánytársai, ünnepi öltözetben. A. J.