Mese, mese, mátka
Mese, mese, mátka,
Pillangós madárka.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Mese, mese, mátka – A gyerekkor játékos varázsverse
A „Mese, mese, mátka” egy magyar mondóka, amely régóta a gyerekek kedvence. A versike a népi hagyományok világát idézi, ahol a gyerekek a mondókákon keresztül tanulnak ritmust, nyelvet és társas játékokat. A mondókában megjelenő képek – mint a „pillangós madárka” és az „ingó-bingó rózsa” – egy varázslatos mesevilágba repítik a gyerekeket, ahol minden könnyed és játékos.
A mondóka első sora, a „Mese, mese, mátka” már önmagában egy csalogató, szinte varázsszószerű kezdés, ami azonnal felkelti a gyerekek érdeklődését. A „mátka” szó egy régi magyar kifejezés, ami kedvest vagy barátot jelent – így a mondóka már az elején megteremti az érzelmi közelséget, mintha a gyerekek egy titkos társaság tagjai lennének.
A „pillangós madárka” kifejezés kettős jelentéssel bír, hiszen a pillangó és a madár is a szabadság és a könnyedség szimbóluma. Együtt egy képzeletbeli lényt alkotnak, amely gyorsan szárnyal és ide-oda röppen – akárcsak a gyerekek játék közben. Az „ingó-bingó rózsa” pedig egy hajladozó, lágy mozgást idéz, ami hintázásra vagy táncra emlékeztet, és ezzel tovább növeli a mondóka játékosságát.
Végül a „te vagy a fogócska” felszólítás konkrét utasítást ad a játékra: valakit megjelöl „fogónak”, akinek a feladata lesz, hogy üldözze a többieket. A mondóka így nemcsak szórakoztat, hanem ösztönzi a mozgást is, és lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy felhőtlenül játszhassanak.
Ez a mondóka tehát nemcsak a gyerekek nyelvi készségeit fejleszti, hanem a társas kapcsolatok építésében is segít, hiszen közös élményeket és nevetést ad számukra. Ahogy generációról generációra száll, a „Mese, mese, mátka” a gyerekkor örök része marad, ami minden alkalommal visszahoz egy darabot a hagyományokból és a mesevilág varázsából.
