H.Gábor Erzsébet - Berkenyeágon kismadár

Szitál a hó a pelyhe lágy,
picinyke cinke messze vágy,
berkenyeágon meglapul,
vacog az árva szótlanul...

Szakad a hó, a szél süvít,
s mint akit minden feldühít,
úgy fújja szét a porhavat,
keringve száll a fák alatt.

Madárka szárnya megfagyott -
akár egy élő tetszhalott,
gubbaszt az ágon - tudva azt,
nem várja őt már új tavasz.

Egy néne éppen arra jár -
látszik a vénség rajta már,
lépte is lassú, óvatos,
ahogy a hóra rátapos.

Berkenyeágon kismadár,
várja a szörnyű fagyhalál -
ámde, a néni arra néz,
s már csak egy percig tart a vész,

markába fogja - oly meleg,
madárka szíve megremeg.
Kabátzseb lesz a lakhelye,
hálát ragyog a csöpp, szeme.

Tavasz van, és a berkenye
ezer madárral van tele,
s mindegyik néki énekel -
dalukra lenge szél felel.

Legyél részese a Mesefarm varázslatának!

Csatlakozz a Mesefarm közösségéhez és legyél mindig naprakész! Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz legújabb meséinkről, irásainkról, valamint különleges, szülőknek szóló tippekről és akcióinkról.

Csatlakozz most, és élvezd az exkluzív tartalmakat első kézből!
0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...