A tapír életmódja
A tapírok az egyik legrégebben élő emlőscsalád. Körülbelül 50 millió éve léteznek. Úgy néznek ki, mintha egy disznó és egy elefánt keresztezése lennének . Valójában páratlan ujjú patások – tehát, rokonságban állnak a lovakkal és az orrszarvúkkal.
A tapírok akár 2,5 méter hosszúra, 1,2 méter magasra és 400 kilogrammra is megnőhetnek. A nőstények általában valamivel nagyobbak és nehezebbek, mint a hímek.
Az alföldi tapírok hazája az Amazonas sűrű dzsungele Dél-Amerikában. Ott barangolnak egyedül az aljnövényzetben, amikor besötétedik – leveleket, gallyakat, gyümölcsöt, füvet és vízinövényeket keresve. A tapírok szigorú vegetáriánusok. Tökéletesen képesek leszedni a fák leveleit ormányukkal. A szaglószervet tárgyak tapintására is használják. A tapíroknak különösen hosszú és erős nyelvük is van, így a tövises növényekről is ízletes gyümölcsöt szerezhetnek.
Napközben, a tapírok megbújnak, a sűrű aljnövényzetben. Ilyenkor, nem csak hogy túl meleg van ott nekik, de túlságosan is láthatóak lennének, ellenségeik: a nagymacskák, medvék, krokodilok és anakondák számára.
A tapírok szívesen megmártóznak a folyókban vagy tavakban is. Kiváló úszók és még búvárkodni is tudnak. Így nem csak hűsölni tudnak a vízben, hanem néhány vízinövényt is rágcsálnak.
A tapírok általában egyedül élnek, és mindent megtesznek, hogy megvédjék területüket a riválisokkal szemben. Nagyon erősen tudnak harapni a fogaikkal.
A tapírok csak a párzási időszakban békésebbek. A hímek és a nőstények ekkor rövid időre összejönnek. Több mint egy év után, egyetlen kölyök születik. Sötétbarna, fehér csíkokkal és foltokkal. A minta lassan eltűnik, amikor körülbelül fél éves lesz. Egy éves korára szürke színt kap, és ekkortól az anyától külön éli az életét.
A tapírokat, a helyiek soha nem tartották házi kedvencnek. Ez egészen elképesztő, mert az állatkertek kimutatták, hogy ezek az állatok könnyen alkalmazkodnak az emberhez. Szívesen játszanak az őrökkel, és még a kisgyerekeket is engedik rajtuk lovagolni.
Sajnos sokan vadásszák őket, amikor az erdő szélén lévő cukornád- vagy kakaóültetvényekre merészkednek. A helyiek számára hagyományosan tapír is szerepel az étlapon. Szőrüket ruházat készítésére is használják.
