Az idők során az ankh az élet és a halhatatlanság, a világegyetem, a hatalom, valamint az életadó víz és levegő szimbóluma lett.
Kulcsra emlékeztető formája miatt az a hiedelem is társult hozzá, hogy képes megnyitni a halál kapuit – ezt az elképzelést az újkori rózsakeresztesek más hermetikus rendek fűzték hozzá. A kopt keresztények a halál utáni élet szimbólumaként használták.
Számos elmélet próbálta megmagyarázni a Nílus keresztjét ( Ankh) , az ókori Egyiptom leghíresebb szimbólumát. Néhány ezek közül elsőre szórakoztatónak tűnnek; mások egy kicsit hitelesebbek. A valóság azonban az, hogy a kereszt „szálának" titkát nem magyarázták el.
Howard Carter feltételezte, hogy az emberi nemi szervek primitív ábrázolásából vezethető le a szimbólum, melynek a felső hurka a vulvát, az alsó T-alak a péniszt és a heréket jelképezné. Mások szerint a fáraó péniszét jelképezi, vagy egy stilizált szeméremdombot.
Andrew H. Gordon és Calvin W. Schwabe 2004-ben megjelent The Quick and the Dead című könyvükben ismételten feltételezik, hogy az ankh-kereszt, a dzsed- oszlop (a stabilitás szimbóluma: a bika keresztcsontjának alja) és az uasz- pálca (szárított bikapéniszből készült pálca, az uralkodás és a hatalom jelképe) szimbólumoknak biológiai alapjuk van, ami az ősi szarvasmarhatartásból ered és azzal az óegyiptomi hiedelemmel kapcsolatos, hogy az ondó a gerincoszlopban keletkezik.
E. A. Wallis Budge feltételezte, hogy eredetileg az Ízisz anyaistennő övére kötött csomó volt, ehhez a feltételezéshez Wolfhart Westendorf is csatlakozott, megjegyezve, hogy az ankhot és Ízisz csomóját is használták a szertartási öltözékeken. Sir Alan Gardiner szerint szandálszíjat ábrázol, melynek hurkát a boka köré tekerik.
Megint más elképzelések szerint az ankh a Napot ábrázolja a horizont felett, vagyis a Nap keletről nyugatra tartó útját, ahol a hurok a Nílust jelképezné, vagy egy stilizált személyt, ami Ozirisz (kereszt, férfi) és Ízisz (ovális, nő) jeleinek kombinációja lenne és az ég és a föld egyesülését ábrázolná.
Papp Árpád L. szerint az egyiptomi hieroglif írásban, a fal és szoborábrázolásokon a jel jelentése: "Teremtett".
A legújabb elmélet:
Miroslav Provod szerint gyakran előfordul, hogy távoli ismeretlen tények keresése közben az emberek figyelmen kívül hagynak néhány alapfogalmat, amelyek kéznél vannak.
A bonyolult misztikus megoldások felismerésének vágya sok tudóst vezetett egyszerű utakra, miközben valami szinte lehetetlen megoldásra próbáltak választ találni. Ebben az esetben emlékezni kell a legalapvetőbb fizikai alapelvekre és törvényekre.
"Ismétlődő kísérletekkel igazoltam és bizonyítottam azt a tényt, hogy a Nílus előkészítette az évezredes titkait.
Hamarosan rájöttem, hogy az érben lévő „élő" vér megegyezik a vezetővel, és az Ankh-kereszten elsődleges szálat alkot, elektromosan vezetőképes, míg a bőr és az érfalak szigetelők, egyfajta szigetelés a huzal körül (hajók). "
Az átlagember teljes ereinek hossza eléri a 96 millió métert, ezért a fáraó ujjai a szekunder tekercs által előállított szál körül több kilométer hosszúak, és egy menetes heggyel vannak kiképezve, az elektro-fizika szempontjából létrehozva egyfajta transzformátort, amely a fáraó testéből az űrbe mutat.
A transzformátor csúcsát az ismert fizikai törvény írja le, amely meghatározza a „szívócsúcs" energia jelenségének lényegét a környező területről, hogy megszerezzék és átalakuljanak a fáraó testébe vagy a fáraó testéből - ez az egyszerű eszköz képes csökkenteni a felesleges energiát a fáraó testében, és ezért ellentétes irányban bocsátja ki a káros energiát az űrbe.
Azok az emberek, akik több energiát szereznek, könnyen elküldhetik a Nílus- kereszten keresztül, hogy továbbadják egy másik személynek, állatnak, növénynek vagy bármilyen gyengébb töltésnek. Az ókori egyiptomi Ankh-kereszt más körülmények között is képes volt működni.
A Nílus-kereszt egyfajta transzformációs antenna, amely képes közvetíteni a statikus töltés transzportját, és teljesen közömbös a homogén vagy heterogén anyagok összetételével szemben. A kép ábrázolja a statikus töltésnek a Nílus-kereszten keresztüli mozgását fémtől a szikláig, amely gömb alakú.
Ebben az esetben érdekesnek bizonyulhatom, hogy bár a gömbnek a térfogatához viszonyítva a legkisebb felszíne van, a golyó alakja több energiát vesz fel, mint az azonos térfogatú és súlyú más formák.
Az energia átadása a testhez, és fordítva, alapvető tudásként írható le. Megválaszolatlan marad, hogy testünk energiaszintje optimális, elégtelen vagy túl magas-e. Természetesen ez nem közvetlen arányosság - minél több, annál jobb. A túlzott energiafogyasztás negatív egészségügyi hatásokat okozhat.
Tegyük fel, hogy az optimális fizikai energiamennyiség a statikus töltés egyéb, még ismeretlen tulajdonságainak ismeretéből származik. Egy elmélet nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a testünkben nincs ideális elektromos töltés.
