Mester Györgyi - Mese a szőlőről
Azokban a szeptemberi hetekben az óvodai uzsonna rendszerint az éppen érő almával, körtével, időnként hámozott karalábéval és sárgarépával egészült ki. A gyerekek kicsit már unták is a gyümölcsök, zöldségek ismétlődő egyhangúságát.
Egy hétfői napon azonban Gergő apukája, a kisfián kívül, egy nagy kosárral állított be az óvodába. Előbb Gergőt, azután a kosarat adta át Dóri óvó néninek a következő szavakkal.
- Gergő már reggelizett otthon, így valószínűleg, az óvodában kevesebbet fog enni. - Ez meg itt egy kosár finom szőlő, ami a hétvégi szüretből való. Osszák szét a gyerekek között, elkel egy kis változatosság az uzsonnákban. Fogyasszák egészséggel!
Dóri néni igen megörült az ajándéknak. A szőlő már a kosárból is ínycsiklandóan illatozott, a látványa is szép volt az egészséges, sárga meg sötétlila fürtöknek.
Az uzsonna aznap valóban különleges volt, mert a májkrémes kenyér mellé, minden gyerek kapott az ajándék szőlőből.
Dóri néni nem állhatta meg, hogy amíg a gyerekek az evéssel foglalatoskodtak, kicsit ne ismertesse meg velük mindazt, amit az éppen fogyasztott, finom szőlőről, a szüretről, és az ahhoz kapcsolódó falusi szokásokról tudni érdemes.
- Csak egyetek nyugodtan - mondta -, de hogy tudjátok, hogyan is került ez a szőlő a tányérotokra, mesélek nektek a szüretről. - Többségében városi gyerekek vagytok, de vannak közöttetek néhányan, akik a közeli kisebb településekről járnak be az óvodába. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy sokan tudnátok, milyen egy szüret, mit takar maga a szó. A szőlő „bogyós” gyümölcs. Ezt nyilván mindnyájan látjátok, hiszen igazi gömböcskékből áll össze egy fürt. A növény, amelyen a fürt megterem, a „szőlőtőke”. Nagy mennyiségben, hosszú sorokban szokták ültetni, mert kicsiben nem lenne érdemes. Egy fürt szőlőből nem jutna a piacra, és bort sem lehetne belőle készíteni. - A szőlő nyár végétől egészen októberig érik, fajtájától függően, akkor „szüretelik le”. Ez azt jelenti, hogy akkor szedik le a tőkéről az érett fürtöket. Ez a szőlőszedés a szüret. - A szőlőt szedéskor úgynevezett „puttonyba” gyűjtik, ami általában egy fából készült, nyitott tetejű, hosszúkás hordóhoz hasonlatos vödörféle, amit a hátukon visznek a szőlőt begyűjtő emberek, hogy közben a kezük szabadon maradjon, és le tudják szakítani a fürtöket. - A szőlő ezt követően egy nagyobb fakádba kerül, ahol kipréselik a gyümölcs levét. Régen - és ez igencsak érdekes dolog -, az asszonyok a meztelen talpukkal taposták kis a szőlőből a levét, mostanában már inkább a szőlőprésekkel csinálják meg ugyanezt. A kipréselt szőlőlé a „must”. Ez nagyon finom, vitamindús, mézédes ital, amit a gyerekek is megihatnak. A kipréselt, összetört szőlőszemek maradéka a „cefre”, ami a szőlő héja. A szőlőből - különféle eljárások után - végül bor lesz. - Régen, vidéken, a szüret befejeztével mulatságokat tartottak, ez volt a „szüreti bál”. Ez egy táncos, zenés összejövetel, ahol az emberek a sikeres szüretet ünnepelték meg jókedvükben. A báltermet szőlőfürtökkel díszítették fel. - Felvonulásokat is szoktak tartani, lovas szekérrel, énekelve, vigadva. - A szüretet követően, november 5-én a falvakban gyakran tartottak „leányvásárokat” is. Na, nem kell megijedni, senkit sem adtak el akarata ellenére, inkább ez is egy kedves, szórakoztató mozzanata volt a falusi életnek. Ez lehetőség volt arra, hogy az „eladó” - férjhez menni szándékozó - lányok, megismerkedhessenek a nősülni kívánó fiatalemberekkel. Az alkalomra ilyenkor az édesanyák az egész ünnepi ruhatárat magukkal vitték, s egy nap akár ötször is átöltöztették a lányaikat. - A fiúk a falu főutcáján, az út két oldalán sorakoztak fel, az „eladó” lányok meg előttük, egymást karon fogva, fel s alá járkáltak. A fiúk nézegették a lányokat, jöttek-mentek, ismerőktől érdeklődtek a nekik tetsző lány után. Hazafelé betértek a kocsmába, ahol a szüreti mulatság okán zene volt, és megtáncoltatták azt a lányt, aki a legjobban tetszett nekik. Azután a legények - vagyis mai szóhasználattal élve, a fiatalemberek - elmentek a kiválasztott lány családjához érdeklődni, bemutatkozni, és ha minden megfelelt, házassággal is végződhetett a „leányvásár”.
Dóri néni ahogy befejezte az érdekes, igaz mesét, körbenézve látta, hogy elfogyott az összes szőlő, minden tányér üres.
Azt remélte, a gyerekeket, a finom gyümölcsön kívül, némi tudással is jóllakatta, amivel nemcsak az egészségük lett szilárdabb, de a szellemük is gazdagodott.
