Bódai-Soós Judit - A szép Rapsóné útja

Sok száz évvel ezelőtt Udvarhelyszék földjén élt egy gyönyörű szép özvegyasszony, Rapsóné. Korán elhalt férje nagy vagyont hagyott az asszonyra, így aztán Rapsóné nem csak szép volt, hanem mérhetetlenül gazdag is.

Olyannyira gazdag, hogy még ő maga sem tudta volna megmondani, mennyire.
Parajd és Szováta között volt az özvegyasszony vára, melynek romjai még ma is ott állnak egykori helyükön, Illyésmező közelében, a Juhod-patak völgye fölé emelkedő egyik sziklamagaslaton.
Sokan úgy tartják, hogy Rapsóné amolyan tündér-boszorkány féle volt, aki egy bűvös kakas és egy táltos macska segítségével építette fel várát a szinte megközelíthetetlen sziklán. De még ha így is volt, mégis igen vallásos asszonyság volt, mert minden áldott vasárnap Kolozsvárra hajtatott hintaján a misére.
Hanem Kolozsvár igen messze esik a vártól, és az út is meglehetősen rossz volt arrafelé, ezért aztán hiába vágtatott a szépasszony hatlovas hintaja a szélnél is sebesebben, Rapsóné bizony gyakran elkésett a miséről. Szégyellte is magát emiatt, bosszankodott is rajta eleget.
Egy alkalommal, piros pünkösd napján, amikor ismét misére indult, a kátyús úton eltörött a kocsi egyik kereke. Ez már igazán több volt a soknál. Rapsóné mérgesen felkiáltott:
– Ördögnek való ez az út, nem embernek! Én aztán többé nem járok rajta!
Mivel pedig az ördög sosem alszik, ezen a napon is rögvest előugrott, amint a nevét meghallotta.
– Hívtál. Itt vagyok – kurjantotta vidáman, mert neki mindig öröm a mások bosszúsága.
– Na, még éppen te hiányoztál nekem! – zsémbelt tovább az asszony. – Mit akarsz tőlem, te pokolfajzat?
– Nem akarok én tőled semmit – felelt az ördög –, csak meghallottam, hogy mérgelődsz az út miatt. Nekem ajánlottad. Én meg úgy gondoltam, hogy csinálok neked helyette jó utat.
– Nocsak! – mondta meglepetten Rapsóné. – Aztán miért tennél te ilyet? Csak nem a két szép szememért?
– Azért még éppen nem. Te mit ajánlasz? Mit adsz nekem, ha megjavítom az utat egészen Kolozsvárig?
– Ne engem kérdezz! Mert úgyis tudom, bármit ajánlanék, te többet akarnál. Mondd meg inkább egyenesen, hogy mi az ára!
– Nem bánom – hunyorgott az ördög. – Megcsinálom ezt az utat két hegynyi aranyért, egy völgynyi ezüstért. Menj haza! Holnapra meglesz. Megfelel?
Rapsóné nem is mondott rá semmit, csak bólintott, sarkon fordult és visszatért a várába.
Reggel aztán kopogtatott a várkapun az ördög. Rapsóné kilesett a vár legmagasabb tornyának ablakán, és látta a szép, jó utat, meg a pokolravaló fekete üstökét is. Kincses ládikájából elővett két aranyat és egy ezüstpénzt, azzal kiment a várkapuhoz. Ott aztán, az ördög szemeláttára rátette a két aranypénzt a két mellére, az ezüstöt pedig a keblek közötti völgyre.
– Itt van a fizetséged, pokolfajzat – mondta hetykén és a melleire mutatott. – Éppen két hegynyi arany és egy völgynyi ezüst. Vigyed!
– Ej! Te az ördögöt akarod kijátszani? – mérgelődött amaz. – Hát, ilyen fizetséget érdemlek a szép utadért?! Megállj, mert ezért te is megkapod a magad bérét!
Rapsóné nem ijedt meg, csak kacagott, hogy szinte az egész vár csilingelt tőle, de az ördög nem ismerte a tréfát, füttyentett egy nagyot, a füttyentésre pedig, ahány ördög csak volt a pokolban, mind felszaladt. A sok pokolfajzat egy szempillantás feltörte a szép új utat Kolozsvárig, de még a várat is megrengették úgy, hogy az összeroskadt és maga alá temette a szép özvegyasszonyt.
Az a hír járja, hogy Rapsóné azóta is minden évben, pünkösd másnapján megjelenik a vár romjai között, és tündér-udvartartásával hajnalig mulat, akár jó az út, akár nem.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...